A történet folytatása.

Anyu nagyon szép nő volt, apu viszont épp emiatt mérhetetlenül féltékeny.
Egyre többet vitáztak, míg végül elváltak.
Anyu második házassága révén falura költöztünk,
ami bátyámnak és nekem az iskolán kívüli teljes idő munkával töltése miatt, szinte egy ,,kényszermunkatábor" lett.
Nem is tudok felidézni egyetlen szép emléket sem ebből az időből.
Ittlétem alatt csupán az a cél vezérelt, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legmesszebbre kerüljek az otthonomtól.
Erre 14 évesen adódott lehetőségem amikor Szombathelyre mentem középiskolába, és kollégista lehettem.

Itt talált rám a nagybetűs SZERELEM, egy hihetetlenül szép és kedves lány személyében. Kiléte legyen titok, hisz itt a falnak is füle van.
Sajnos végül más férfi oldalán állt oltár elé, de nekem azért egy örök emlék marad.
Azóta sem találkoztam hozzá fogható kedves és vonzó hölggyel.
De más szempontból is fontos volt ez az időszak, hisz ekkor alapítottuk meg bátyámmal és barátainkkal első zenekarunk
minek köszönhetően eltanácsoltak a kollégiumból.
Pedig jó buli volt.
De az iskolát elvégeztem, sőt kitűnőre vizsgáztam.

Ezután nyakamba vettem a nagyvilágot, és Budapestre költöztem szerencsét próbálni.
De kis idő múlva besoroztak katonának, és mint korosztályomból szinte mindenki, én is védtem a hazát a Magyar Néphadsereg kötelékében, a nem létező ellenséggel szemben .
Nagyon jól harcolhattam, mert folyton kitüntettek .
Ma sem értem miért. Igaz, voltak katonai ambícióim , hisz korábban felvételiztem a Szolnoki Kilián György Katonai Repülő Műszaki Főiskolára, ahová sikeresen be is jutottam.
De végül a zenét választottam a mundér helyett.

Miután teljesítettem katonai kötelességemet, újra a zene felé fordulhattam.
Barátaimmal ismét játszhattunk.
Boldog és sikeres évek következtek.

Számtalan helyen léptünk fel, lelkesen tapsoló közönség előtt.
Barátok köszöntek ránk mindenütt.
Még támogató cég is akadt, egy gyógyszergyár személyében.
Hangszert, technikai felszerelést, próbahelyet, és állandó fellépési lehetőséget biztosított.

Fellépés fellépést követett.
Élveztük a sikert, a közönség kitüntetett figyelmét.
Úgy tűnt minden sínen van, az élet tárt karokkal fogadott.
De mint általában lenni szokott, egyszer fent, egyszer lent.
Épp jó idők jártak.
Nem gondoltam, hogy ez véget érhet.

Játszottam különböző zenekarokkal, különböző korok dalait.
Találkoztam az akkori legnagyobb sztárokkal. Fenyő Miklós, Szűcs Judit.
Egy este, egy műsorban léphettem fel a kor állócsillagaival. Dolly Roll, Delhusa Gjon, Z'Zi Labor.
Nem voltam sztár, a lábuk nyomába sem léphettem, épp csak bepillanthattam egy olyan világba amiben Ők éltek,
én pedig csak álmodtam róla.
De tanulhattam tőlük, amire nagy szükségem volt.
Köszönök minden segítséget és kritikát.

Később megkeresett egy zenekar, akiknek nem volt énekesük.
Viszont volt lemezszerződésük a Nívó Hanglemez Kiadóval.
Gőzerővel dolgoztunk, szinte a stúdióban laktunk.
1hét alatt készült el a lemez.
Rengeteget segített a kor talán legnagyobb sztárja a néhai Flipper Öcsi.
Már nem csak Budapesten léptünk fel, máshol is szívesen láttak.

Talán épp ennek köszönhettem, hogy néhány évvel később szerződést ajánlott egy méltán híres produceri iroda, a Dáridó.
Az ajánlat maga volt a megtestesült álom. De sajnos nem tudtam élni ezzel a lehetőséggel, mert időközben olyan, előre nem látható események sora következett, ami elsodort a zenei pályától. Fájó szívvel, de búcsút kellett mondanom a zenének,
és úgy tűnt talán soha többé nem játszhatok.

Az üzleti világban próbáltam szerencsét, hol több, hol kevesebb sikerrel. Voltam minden, csak ahogy mondani szokták ,,akasztott ember nem” . De senki és semmi nem pótolhatta a színpadot.
Még ha az üzlet néha napján sikeres is volt mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Üres voltam legbelül. Mindezt családi és magánéleti tragédiák tették még elviselhetetlenebbé. Minden nap egy háború volt, amibe egy kicsit mindig bele is haltam.